A halál angyala
2007.06.01. 17:46
Álmatlanul feküdtem az ágyon. Keserves kínok közt szenvedve, kiszolgáltatottan vártam a megváltó halált.
Álmatlanul feküdtem az ágyon. Keserves kínok közt szenvedve, kiszolgáltatottan vártam a megváltó halált. Oldalamon éreztem vérem melegségét. Szaporán szedtem az egyre csak fogyó levegőt. Percenként pillantottam a szívmonitor irányába. Az orvosok kétségbeesetten próbálták enyhíteni fájdalmaimat… Fölöslegesnek tartottam… Tudtam, már nem maradt sok hátra. Vártam, hogy szemem előtt feltűnjön a halál fekete angyala és elragadja lelkemet…
Ismét a monitorra néztem, ami egyre lassabb szívritmust jelzett. Nagyot sóhajtottam. – Isten veletek – suttogtam, és halvány mosolyra húztam vértől vöröslő számat. Néhányuk szemében könnyeket véltem felfedezni… Ezután öntudatlan állapotba kerültem. Csak visszhangosan hallottam a körülöttem levők szavait... Féltem… Majd minden kinti zaj megszűnt. Néma csend és vak sötétség következett. – Meghaltam volna? – de még éreztem oldalamban a szúró fájdalmat. Elkeseredtem… Kívántam a halált, az mégsem jött el, még nem. Magamra maradtam az élet és a halál között… De aztán mégis megmutatta arcát a halál fekete angyala. A sötétben tűz gyúlt körülötte, Ő pedig kinyújtotta felém kezét, és megszólított – Jöjj velem! – és én mentem.
|