Az egész egy találkozással kezdődött. Sose gondolták h egyszer együtt lesznek, de megtörtént. Több éve ismerték egymást, de inkább barátok voltak. Talán túl sokat vártak amig rájöttek, h szerelmesek. Amikor eldöntötték, h járnak, nem volt olyan nap, h ne találkoztak volna. Olyan szép volt..harmónia..szerelem..de az emberek irigysége és a rosszalló beszólások miatt sokat veszekedtek. A napok nehezebben teltek..de a szerelem nem múlt el. A lány nem viselte el ez, igy beszélt a fiúval: "Drágám, kérlek, mond h szeretsz, és soha nem hagysz el, bármi történne." Érezte, h a szerelem elmúlt... Később könnyek közt szakító sms-t irt neki: "Nem tudom, h mi történt, de nem akarok többet szenvedni, igy vessünk véget a kapcsolatnak. Szeretlek és soha nem felejtlek el, ha meghalok, a sirba viszem a szerelmet. Ha egyszer majd az eszedbe jutok, keress fel. Viszlát." Ez a fájdalmas zenet után választ várt, de már éjjel 3 óra volt, és még mindig semmi. A párnájára tete a fejét, és aludni próbált. Reggel megnézte a mobilját, de nem kapott választ. Vajon a fiú ezt akarta? A következő napokban nem evett, senkivel nem beszélt. Egy nap kiment a parkba, ahol először találkoztak. Abban reménykedett, h látja majd a fiút. Igy is lett. A fiú a padon ült. Odament, megölelte, megcsókolta, de a fiú meglátta a haverjait, ellökte a lányt, és elment velük. Ő ott maradt a földön, és sirva megfogadta, h többet nem keresi fel a fiút. Hazafelé menet egy tó mellett ment el, ahol először vallottak szerelmet egymásnak. Leült a hidra, sirt, és végiggondolta a kapcsolatukat és a szép időket. Rájött, h az élete nem ér semmit a fiú nélkül, igy beugrott a tóba...öngyilkos lett. Talán a sors akarta igy, de a fiú a közelben volt, és látta a lányt. Azonnal utánaugrott, de a tó túl mély volt, igy nem találta meg. Segitségért kiáltott, de amikor kihúzták, már halott volt. A fiú az ölébe vette a lányt, és sirva ordítozott: "Nagyon szeretlek..miért tetted ezt?" Este a lány a koporsójában feküdt, egy gyönyörű menyasszonyi ruhában. A fiú is ott volt, azt suttogta a lány fülébe, h mennyire szereti, és h nagyon sajnálja, h a barátaira halgatott. "Istenem! Mi járt a fejemben? Miért nem hallgattam a szivemre? Egy tragédia történt, ha rájöjjek mit vesztettem el. Mi az életem nélküled?...SEMMI!!!" A temetésen mindenki sirt, az egész egy dráma volt. A fiú el volt veszve, nem beszélt, nem csinált semmit, csak sirt... Mindenki elment, csak ő maradt a sir mellett. A sir melletti fára felirta: "Mindig együtt maradunk..szeretlek.." Akkor elővett egy kést, és a szivébe szúrta. A vér csak folyt, majd ezek voltak az utolsó szavai: "Nem tudtalak megbecsülni, amikor velem voltál, most én megyek hozzád..", majd vége lett az életének. Egy újabb halálos dráma. A lány temetése után egy nappal a fiút temették. A családja a lány mellé temette, h együtt legyenek. 1 év múlva a két család találkozott a temetőben. Nem beszéltek sokat, csak azt mondták, h: "Becsüljük meg azt aki velünk van, mert a halál után szinte lehetetlen..."